Mivel a mechanikai viselkedésnek alig van visszahatása a hőtani viselkedésre ebben az esetben, így sorosan érdemes a két számítást kapcsolni, hisz a teljes kapcsolás sokkal több számítási kapacitást igényel.

Az elsőrendű tetra elemek főleg durva háló esetén túl merev viselkedést tanúsítanak. Vagy használjunk sűrű hálót, vagy másodrendű tetra elemeket.

Ebben az esetben főleg a membrán feszültségek a mértékadóak, ami shell elemekkel jól leképezhető. CAX elemek túlságosan egyszerűek ehhez a problémához, ugyanis egy ilyen biztonságkritikus számításnál a gravitációval, a hegesztésekkel és a tartó lábakkal is számolni kell. 3D elemek alkalmazása pedig a nagy elemszám miatt nem célszerű.

Ha egy elsőrendű hexa-t hajlító terhelés ér kialakulhat az úgynevezett shear-locking, Ekkor művi csúsztató alakváltozás jelenik meg, emiatt az elem merevebben viselkedhet, mint a valóságban.

Ha az alakváltozási sebesség nagy akkor az inerciák jelentős szerepet játszanak, amit az implicit megoldó nem tud helyesen leképezni.

Szerencsétlen madárnak a repülőhöz képest magas a deformálódásra való hajlama ebben az esetben. SPH a jó választás, ha ezt a tulajdonságot alacsony költséggel akarjuk modellezni.

Nemlineáris esetben a megoldás nem számolható ki a rendszeregyenletek egyszeri megoldásával. Ehelyett inkremensenként növelve a terhelést és haladva a végső állapot felé kell keresnünk a megoldást. A Newton-Raphson módszer egy gyök kereső algoritmus, ami hatékonyan tudja egy függvény gyökeit becsülni és ez ideálissá teszi nemlineáris problémák megoldására.

Ez egy trükkös kérdés, de ha g/mm^3-ben adtad meg a sűrűséget t/mm^3 helyett akkor a rendszertömeg jelentősen túl lesz paraméterezve. És egy rendszerben ha nő a tömeg csökken a sajátfrekvencia.

Alapvetően még az irányfüggetlen anyagmodell is alapfeltétele a szimmetriák alkalmazhatóságának. A D az fun fact de a mi vevőinket néha nehéz meggyőzni, hogy egy szimmetrikus modell is lehet olyan pontos, mintha kimodellezzük az egészet.

Ezek az elemek képesek rúdirányú, hajlító és nyíró igénybevételek leképezésére is, ezért síkban az adott node-ok képesek mindkét irányba mozogni és a síknormális tengely körül elfordulni.

Stabilizáció alkalmazásakor művi energiák segítik stabilizálni a kontaktokat a merev test szerű mozgás elkerülése és a statikus egyensúly megtalálása érdekében. Ezért step közben soha nem szabad kiértékelni a stabilizált eredményeket. Mivel alapbeállítás esetén viszont a step végére a stabilizációt a megoldó 0-ra rampeli így a végeredmény valid lesz.

Ha rosszul állítod be a felületi normálist, akkor a feladott nyomásterhelés az elem rossz oldalára fog hatni. Fontos, hogy az elem normálisa és a felület (SPOS,SNEG), amelyre a terhelést adjuk egymással szinkronban legyen.

Az egyenletben K a merevségi mátrix, u az elmozdulás vektor és F az erővektor.

A Warpage a síkbeliség elvesztésére utal, ami csak quad elemeknél történhet meg.

TRUSS elemek nagyon hatékony számítást tesznek lehetővé, de a hajlító merevség leképezésére nem alkalmasak, ezért használatuk rendkívül korlátolt.

A diszkretizálás során egy végtelen szabadságfokú koontinumot véges szabadságfokú struktúrává bontunk fel.

Node to surface esetén a master bele tud penetrálni a slave felületbe. Surface to surface esetén ez nem áll fenn ezért pontosabb kiértékelést tesz lehetővé.

Mindig gondold át milyen mértékegységrendszerben dolgozol.

Mivel az összenyomhatatlan anyagok nem változtatnak a sűrűségükön nyomás hatására, ezért a normál elemek nem képesek leképezni a viselkedésüket. A hibrid elemek azonban rendelkeznek egy extra szabadságfokkal, amely a bennük lévő nyomófeszültséget hivatott leképezni. A csomóponti elmozdulások csak a deviátoros feszültség és alakváltozás számolására teszik alkalmassá az elemet.

Három fő forrása van a nemlinearitásoknak: geometriai, kontakt és nemlineáris anyagmodellből fakadó.

Mivel a gát egy hosszú építmény, amely feltételezhetően a keresztmetszetének síkjában érik terhelések, ezért a síkalakváltozás megközelítés jól alkalmazható ebben az esetben.

Matematikailag a kritikus időlépés a karakterisztikus elemméret és a hullámterjedési sebesség hányadosa. Utóbbi közelítőleg gyök alatt E/rho) Szóval ha növeled a legkisebb elem méretét, akkor növelhető a kritikus időlépés is ami a futási idő csökkenéséhez vezet.

A maximum stabil időlépés a Courant time step által kerül meghatározásra (CFL number). Ez a hullám egy elemen át történő terjedési idejét jelenti, amit az elemméret, a merevség és a sűrűség befolyásol.

Ha egy probléma esetén semmi sem repked a térben túl gyorsan (alacsony a kinetikus energia), akkor érdemes kvázi statikus körülményeket feltételezni.

A C3DxT teljesen kapcsolt számításoknál szükséges. A többi felsorolt elemnek pedig nincs hőmérséklet szabadságfoka (pl. 11-es).

Na ez egy igazán trükkös kérdés volt. Ugyan egy egyedülálló tetra elemnek 4 helyett 10 csomópontja van, azaz 2.5-ször annyi. De az elemek hálót alkotnak, ahol vannak közös csomópontok. A lenti képen látható, hogy sík esetben a sarkon fekvő nodeok 6 elemhez tartoznak, míg az éleken lévők kettőhöz. Síkban a nodeok száma ez alapjánk duplázódik, azonos elemszámnál, ha másodrendű elemeket használunk. 3D tetra elemeknél pedig durván 6 szorosára nő a csomópontszám egy ilyen transzformáció hatására.

Ha az anyag közel összenyomhatatlan akkor úgynevezett volume locking alakul ki. Ez túl merev viselkedéshez vezethet olyan esetben amikor egy deformáció térfogatváltozást okozna.

A síkfeszültség vékony lemezek vizsgálatára alkalmas, ahol a lemez csak síkban van terhelve.

Egy tökéletesen éles sarokban a feszültség szinguláris lenne. Mindegy hány iterációt futtatsz, azt látnád, hogy minél kisebb az elem, annál inkább tartana a feszültség a végtelenhez. Nyilvánvalóan ilyen nem történik a valóságban, hisz nem létezik tökéletesen éles sarok. Fontos viszony, hogy jó válasszuk meg az elemszámot egy letörés vagy lekerekítés esetén, mert jelentős hatása lehet a kiértékelendő feszültségre.